Dr. Kovács András által megemlékezés a  híres Gyapjús Kuvasz Kennelről

Úgy emlékszem,hogy apám 1953-ban kezdte el összegyűjteni a kuvaszokat. Gyapjúszakértőként járták az országot és ahol kuvasznak kinéző kutyát találtak, igyekeztek megvenni azt. Kevesebb,mint 10 kutyát találtak és egynek se volt törzskönyve. Jellemző volt rájuk, hogy a standardhoz képest kicsik voltak, csavarták a fülüket, sárgás és erősen csigás volt a szőrük,túl magasan tartották a farkukat, és pigmenthibásak voltak.
Az országban több helyen volt raktár,de a rákoskeresztúri telepen állatok is voltak.Volt ott sertéstenyészet,lovak a pónitól a hidegvérűig, szamarak,rackajuhok és kuvaszok.
A vemhes kuvaszok és amelyeknek  épp kölykeik voltak kennelben  voltak,de a többi szabadon. Előfordult, hogy juhokat és csikókat is megöltek,farkasfalka szerűen viselkedtek. Apám gyakran hajtott fogatot vagy szánt,a kuvaszok ezt V alakban kísérték.
Anghi Csaba szervezte az’ 50-60-as évek elején a magyar fajta kiállításokat. Ezek az állatkertben ,általában a Pálmaház előtti téren kerültek megrendezésre.Nem sok kutya, láncon vezették fel őket és nehéz volt elbírálni.

Majd elkezdett gyarapodni a kuvasz állomány. A minőség is javult és kezdtek megjelenni olyan kutyák,akik később híresek lettek, például Gyapjús Morcos. Érdekesség, hogy két Morcos is volt.Morcos egy átlagos méretű ,körülbelül 72 cm marmagasságú kutya volt, viszont rendkívül kompakt. Rövid volt a háta, ami fordulékonyság szempontjából is előnyösebb. Jók voltak a lábai, zárt volta a mancsa,erős a feje. Farkát kicsit magasan tartotta és az egyik fülét tekerte.Rendkívül sok leszármazottal rendelkezett, belekerült majdnem minden törzskönyvbe. A másik, a kevésbé híres Morcos szájrákban pusztult el.
A németek Magyarországra ajándékoztak egy Fogas Von  Schwabensee kuvasz kant. Jó kutya volt, de túlságosan használták.Anyja többször nyert Pesten Ócsag Imrénél és több híres magyar bírónál is. Szebb volt, mint a mi kuvaszaink, de hosszabb volt a törzse és nyitottabb a szőre.
A Gyapjús Kennelbe sokáig nem került idegen vér, majd apám megvett egy szukát, amit  túristák hoztak be Lengyelországból. Hátul szétvált a szőrzete, laza volt a szájszéle, stoppos a feje,de gyönyörű kölyköket hozott jó kuvasz kannal. Utána ezek a tulajdonságok szórást mutattak, de a vérfrissítés jót tett az egészségnek.

 
Akkoriban még elég szigorúan vették a korhatárt, így  apámat 60 évesen nyugdíjba küldték. Utódját nem érdekelte,nem akarta folytatni,amit ő elkezdett,így a legjobb példányok a Kiskunsági Nemzeti Parkba kerültek.Itt nem volt lehetőség kennelt építeni,így a kutyák magánbirtokokra kerültek. Ezután nem törzskönyvezték őket,de Kecskemét környékén sokáig gyönyörű kuvaszokat lehetett látni. Így megszűnt a Gyapjús Kennel,viszont minden tenyészet vérvonalába bekerült.